L.I.F.E.

Boldog szülinapot, kislányom!!!!

3 éve ilyenkor már kezdtek összefolyni a percek, amire a legélesebben emlékszem, az egy piros kijelzős digitális óra a falon.

Azt, aki a próbafülkébe 40 wattos, felülről világító izzót helyez el, mindezt nagyjából 2,5 méteres magasságban, kitűntetném a legszarabb belső építész címmel. Mert az egy dolog, hogy az ember inkább csak sejti, hogy amit felpróbál jó lesz-e rá, avagy sem, de ebben az idióta fényben a legkisebb háj is akkora drabális árnyékot vet, hogy inkább menekülök kifelé. Legutóbb egy sima, kis semmi pólóról sem tudtam eldönteni hogy a mérete jó-e, mert az orrom leárnyákolta a nyakamat, a még jóindulattal sem nagy melleim az egész felsőtestemet, az úszógumim meg a combomat. Szóval bravo. (Mango, Bershka, Pimkie. Pl.)

Azt végképp nem hiszem el, hogy amikor valóban, tényleg, komolyan és becsszó utálok egyedül lenni, tuti hogy aznap szakad az eső, amikor Meli nincs itthon! :( Rohadt nagy kedvem van akár kimozdulni is, hogy ne itt sz.pjak a 4 fal között az idegesítő gondolataimmal. Hát mesés, köszi, de tényleg, köszönöm!

....és ha a drogosnak adsz "csak még egy picikét", egy tényleg icipicikét, már azzal is boldog. Egy ideig....

(törölve)

Van egy dal, amit mostanában nagyon sokat hallgatok. Egyik nap, reggel a bölcsiben éppen kísértem lyánykámat vécére, kezet mosni, ilyesmik, amikor egyszercsak meghallottam ezt a dalt halkan. Egy pár pillanatig döbbenten figyeltem, rádió nem igazán játssza, de a bölcsiben egyébként sem szól rádió, honnan jön? Aztán átfutott rajtam hogy kész, ez a vég, már hangokat hallok, ennyi volt az épelméjűség, köszöntem szépen az elmúlt majdnem 30 évet.

Megönnyebbülés volt, amikor rájöttem hogy a zsebemből szól, mert véletlenül bekapcsoltam a lejátszót. :)

Az egyik legnehezebb dolog rádöbbenni arra, hogy ha valamiért mindent megteszel, ami tőled telik, sőt, sokszor erőn felül, reménykedsz, vársz, vágyakozol, szeretnéd, AKAROD, van egy pont, amin túl nem megy. Mert vannak emberek, helyzetek, körülmények, amik mellett te nem rúghatsz labdába, és a te erőfeszítésed soha nem esik olyan megítélés alá, amit szeretnél. Kudarc, csalódás. Nagyon szar.

És akkor hirtelen úgy érzed magad, mint a drogos az elvonó első pár napján. Fizikailag fáj a hiánya, csak arra tudsz gondolni, hogy de csak még egy picikét hadd kapjál belőle, nem baj az sem, ha utána soha többet. De a "csak még egy picit" után ugyanolyan rohadt az a pár nap, hét, túl kell ezt élni valahogy. Persze, ment már nekem többször, biztosan fog most is, mégis úgy érzem, ennél jobban még sose fájt.

"- ..., mert már nem bírom tovább. Igen, szeretem Luke-ot és szeretnék feleségül menni hozzá, de Ő és én külön világban élünk, és ő csak ennyit tud adni nekem. És ez nekem nem kell. Ha Luke-kal vagyok, akkor vele is akarok lenni, de ezt nem érti, pedig vártam, egek, mennyit vártam. Mintha Luke egy kocsit vezetne, érted, én be akarok ülni az anyósülésre, de Ő bezárta az ajtót, ezért a lökhárítóba kell kapaszkodnom. Még csak azt sem kérem, hogy nyissa ki előttem az ajtót, csak azt, hogy ne zárja be és mondja azt, hogy pattanj be, de nem, erre se képes, úgyhogy kapaszkodom a lökhárítóba, miközben az élet a kocsival együtt elszáguld, és csúnyán összezúzom magam és felhorzsolódik a bőröm és fáj. Nagyon fáj. Ezért tegnap elengedtem a lökhárítót, mert már nagyon fájt. Nagyon fájt."

(törölve)

"- ..., mert már nem bírom tovább. Igen, szeretem Luke-ot és szeretnék feleségül menni hozzá, de Ő és én külön világban élünk, és ő csak ennyit tud adni nekem. És ez nekem nem kell. Ha Luke-kal vagyok, akkor vele is akarok lenni, de ezt nem érti, pedig vártam, egek, mennyit vártam. Mintha Luke egy kocsit vezetne, érted, én be akarok ülni az anyósülésre, de Ő bezárta az ajtót, ezért a lökhárítóba kell kapaszkodnom. Még csak azt sem kérem, hogy nyissa ki előttem az ajtót, csak azt, hogy ne zárja be és mondja azt, hogy pattanj be, de nem, erre se képes, úgyhogy kapaszkodom a lökhárítóba, miközben az élet a kocsival együtt elszáguld, és csúnyán összezúzom magam és felhorzsolódik a bőröm és fáj. Nagyon fáj. Ezért tegnap elengedtem a lökhárítót, mert már nagyon fájt. Nagyon fájt."

(Szívek szállodája)

Szeretem ezt a sorozatot. Ez jelenet pedig némiképp szívenütött.... 

Gyűlölöm a szelet. De érdekes módon ma valahogy jól esett, ahogy fújta ezerfelé a hajamat, eltakart előlem mindent, hallani se hallottam, mert kivételesen nagyon hangosan szólt a zene a fülemben-fejemben, egészen úgy éreztem magam, mint egy erős és bátor hősnő valami puncsos filmben. Aztán amikor a szél az arcomba fújt néhány tíz deka homokot, rájöttem, hogy a kontaklencse a legnagyobb szívás ilyenkor. Hááát a hősök is csak emberek.

A városi bringásokhoz fűződő viszonyomat már többször részleteztem.

Tegnap volt CM megint. Estefelé a hazaúton nagyjából három vagy négy kamikaze kereseket vasalt ki majdnem a troli, csak amit én láttam abban a negyed órában. A szituáció minden alkalommal ugyanaz volt. Biciklis ment a járdán, és amikor éppen olyanja volt, a semmiből egyszercsak az úttesten folytatta tovább. Vagy fordítva. Ilyen közlekedési kultúrával mindig is lesznek olyanok, mint én, akik utálják a bringásokat.

Egyébként ha egészen őszinte akarok lenni, egyáltalán nem biztos, hogy ha én a hatalmas vezetési rutinommal autóval megyek a városban, és a zebráról elémvág egy bringás, akkor tudok rá vigyázni, mert egyszerűen megijedek, hogy mi a f.mat keres ott, amikor az előbb még a járdán tekert. Úgyhogy aztán tegnap jöttem rá, hogy végülis miért is rühellem én annyira a bicikliseket: mert kiszámíthatatlanok. Hol járdán, hol úttesten, hol forgalommal szemben, szabályosan vagy szabálytalanul, teljesen mindegy, éppen ahogy nekik jó. Arra is rájöttem, hogy a legveszélyesebbek a nagyontrendi bringán tekerő magassarkús nők. A jó isten óvjon tőlük, ha gyalogos vagy!

Azt meg csak tényleg zárójelben, hogy a kisebb-nagyobb kerekes csoportulásoknál nagyjából 10-ből 1 bringán volt egyáltalán lámpa....

Sajnálom, engem ez a CM sem győzött meg hogy kell ide a városba még több bringás. De azért hajrá!

Arclemosóval mosom le az arcom:

- Mit csinálsz?

- Arcot mosok.

- Én is!

- Neked még nem kell ilyen, neked olyan szép bababőröd van!

- Neked meg szép anyabőröd van.

:)

Meglepetés, napsütés, nyugágyban tejeskávé, vattacukor. Jó volt a mai nap. :)

Két hét és Ákos, rá két hétre meg Roxette. Nagyon nagyon várom!!!! :) Mindkettőt.

Előszedtem a Joyride albumot jááááááh hát én ezt általános iskola negyedik-ötödikes koromban (!) tényleg rongyosra hallgattam. :D

Döbbenetesen gyorsan repül az idő...... Már eltelt a tavasz nagy része is......

Ami engem illet, teljesen fel voltam dúlva, hogy egészen 5 perccel ezelőttig nem láttam képeket a királyi esküvőről, mert nem volt net az irodában.

Az viszont komolyan mondom nagyon jól esett, hogy az egyik kolleganőm azt mondta, én sokkal szebb menyasszony voltam.

Egy másik kollegám meg, akiről soha nem is gondoltam volna hogy egyáltalán észreveszi valakin hogy csaj, megdícsérte a hajamat. Elkényeztetnek engem ma. :)

Azt mondták ma nekem, túl jó nő vagyok ahhoz, hogy egyedül legyek. Az a furcsa, hogy kicsit öntelten ugyan, de sokszor még én is így gondolom....

Pedig korábban nem nagyon csíptem ezt: (OK, kimondottan idegesített)

"It's time to be a big girl now, and big girls don't cry"

Jaj.... Engem ezek a "gyűlések" kiakasztanak.... Lakógyűlés, szülői értekezlet, és a többi. Ma utóbbihoz volt szerencsém, hát beszarás, hogy már bölcsiben is mennyit képesek a szülők problémázni. Kezdem azt érezni, én vagyok talán az egyetlen szülő, aki nem fogja 8 oviba beiratni a gyerekét, sőt, lassan már rendesen rosszul érzem magam attól, hogy nekem tetszik az, ahová körzetileg tartozunk. Szép, új, tiszta, jó az udvara, van szép nagy tornaterme, nagy ebédlője, barátságosak a csoportszobák, az óvónő meg őszintén szólva meglehetősen lutri, bármelyik oviról is legyen szó. Arról nem is beszélve hogy nekünk durván 4 perc séta távolságra van, ez nekem konkrétan plusz 30 perc alvást fog jelenteni reggelente.

Aztán meg a szülői értekezleten volt egy kis problémánk egy apucival, aki egyik délután, pár hete úgy gondolta, neki feltétlenül üvöltözni kell a gyerekek feje fölött az egyik gondozónővel, és hát ez azért mégsem járja, és akkor még rettenetesen visszafogtam magam. Büdös paraszt, na. De hát vérszemet kapott anyukák ezt már úgy adták elő, hogy feljelentik apukát közfeladatot ellátó személy elleni erőszak és kiskorúak veszélyeztetése miatt. Merhogy anyuka szerint a gyereke azóta nem tud aludni sem rendesen. Az egyik gondozónő csendben megpendítette, hogy ez nem lehet, hogy azért van, mert euztán az eset után ő maga a saját gyereke előtt kezdett el üvölteni ezzel az apukával? Ehh..... Lő és gól..... Na erre mondom én, hogy azért ha egy gyereket az ennyire megvisel, hogy egy vadidegen faszit kiabálni lát, akkor ott a háttérben valami komoly dolognak kell lennie. Meli is ott volt. Kérdeztem tőle mi történt, azt mondta hogy XY apuka veszekedett A.-val. Ennyi. Pedig ő sem hall itthon üvöltözést, annál is inkább, mert magammal viszonylag ritkán szoktam üvöltözni, de az apjával sem veszekedtünk soha. De ez is olyan tipikus, nem? Nyilván érzi hogy sáros abban, hogy a gyereke így viselkedik, de gyorsan rákeni másra. Cuckagabi ezen mindig röhög, amikor mondom, de mindenki szekrényében van csontváz. Legalább egy....

Egy ilyet szeretnék kérni a munkahelyemre. Ó, de nagyon ki tudnám használni. :D

Most látszik a hosszú téli esték "gyümölcse". Két napja a játszótéren már az lep meg ha nem pocis nőt látok. Komolyan mondom, hogy lehet mindenki terhes a belvárosban?

A múltkor említettem, hogy szeretnék még tetoválást.

Jó, nem? :D

My girl 2-t nézek.... Ez a vég.... OK, azt még nem tudom minek a vége, de ez akkoris ijesztő. :D

"Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem."

"Sok napsütés lesz a húsvéti hosszú hétvégén"

Aha... OK, tegnapi napra nem lehet panasz, de ma reggel óta szemerkél ez a dög eső, szerintem kb 15 fok van, és úgy általában undorító az idő. Annyira tudtunk ma kimenni, hogy megkeressük a szajrét, amit a nyuszi elrejtett a kertben, aztán csók. Egészen biztos, hogy ha végül holnap délután egyedül leszek, megint 25 fok lesz. Pedig ma szerettem volna Mazsóval lesétálni a partra, játszótérre, fagyizni....

No de hogy a végére jó legyen, egy kis tapolcai meg balatoni hangulat.

(Ez csak engem emlékeztet két kis cicire? :D )