Csak jelezném, hogy ehelyütt a blogolás megszűnik, és átköltözik a LIFE máshová. Más néven természetesen. Úgyhogy mostantól teljesen felesleges lesz a Google-be a "LIFE Szőlő" a "grapes.freeblog" a "Szőlő blog" és az egyéb keresőszavakat bepötyögni, nem fogja kidobni az újat.
Ismerőseim, érdeklődők, ha szeretnétek olvasni továbbra is, jelezzétek mailben vagy a kommentben mail címmel és elküldöm az új blog címét.
Jól összebarátkoztam ma az egyik óvónővel. Bemegyek a csoportba, elémjön, persze, jöjjek csak, én vagyok az első, köszönöm, jó napot, nyújtom a kezem hogy bemutatkozzak, erre hátatfordít, majd ők egyszerre bemutatkoznak, ha itt lesz a többi szülő is. Pfff, én is örvendek. Az már csak a lábjegyzet, hogy az utánam érkező anyukának ő mutatkozott be előre. Szóval OK, én tudom hogy van egy antipatikus arcom, és ezért első (második....) találkozásra sokak nem kimondottan kedvelnek, na de azért bakker. Azért még a végén, ja, merthogy az adatlapon van egy ilyen kérdés, hogy anyuci mennyi idős, elpoénkodott rajta hogy milyen fiatal vagyok, csókolommal kellene köszönnöm neki. Hahaha....
Azt kell mondjam elsőre hejjdenagyon megtaláltam a hangot az óvónővel. :D
Mindenesetre katica lesz a jele, ez nagyon fontos. :)
Szeretek olvasni, mindig is szerettem, de valahogy mióta Meli megvan, nagyon elmaradt. Tavaly tavasszal volt egy halvaszületett próbálkozásom, de miután gyerek meg az apja felváltva vagy éppen párhuzamosan ugráltatott, és feltűnt hogy abból a 3 oldalból, amit egy óra alatt sikerült elolvasnom semmire nem emlékszem, tudomásul vettem, hogy majd 1-2 év elteltével talán....
Egy hónapja viszont kitaláltam, hogy kihasználom azt a napi 2x
Komolyan mondom 16 éves csitrinek éreztem magam, amikor csak a nevem hallatán az "úriember" a vonal túloldalán kissé zavarba jött. Pedig a vonal innenső oldalán sem én voltam, csak hallottam a beszélgetést. És nem tudom melyikőnk vihogott jobban, Képviselőné Asszony, vagy én. Hiába no, azért gondolom férfi létére ő sem kérdezi meg minden nap egy nőtől csak úgyamúgy egy nyilvános rendezvény közepén egy forralt bor fölött, hogy a pasival, akihez vonzódik kúrt-e már (szó szerint idéztem), vagy hogy a volt férjével milyen időközönként tette ugyanezt. Akkor arra gondoltam hogy lehet, rég beszélgetett már nőkkel. Bár azért talán emberekkel szokott, habár állatorvos.... Mindenesetre arról is biztosítottam hogy velem a továbbiakban nem fog. Mármint beszélgetni. Sem.
Egy újabb ember, akiben nem ébresztek kellemes emlékeket, cöh.
Bocsánat, Cuccer, ezt a sztorit egyszer le kellett írnom. :) Tudod hogy semmi bajom a komátokkal már, de akkor azért "minimálisan" bepöccentem. :D
Tudom, már unalmas a Roxette, de ezt a teljesség igényével. Úgy éneklünk, majd' megőrülünk. :) Ott akarok lenni megint, annyira jó volt!!!!
Egyébként sem történik semmi túl izgalmas azóta, legfeljebb egy tüszős mandulagyulladás, persze nem nekem, hanem Törpillának. Javulgat már, de szegényem nem tud enni, és ettől nagyon nyűgös.
Emiatt ugrik a Gocoo is kedden a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, bár nem ez a legnagyobb baj. Olyan nagyon rossz, hogy visítva sír minden korty víznél és minden falat kajánál. Ma már nagyságrendekkel jobb, de második napja szinte nem evett semmit aranyom.
Jaj és kedden ovis szülői, egyrészt nagyon várom, másrészt előre utálom az összes okoskodó, akadékoskodó anyukát, akik miatt olyan komoly problémákkal, hogy a pettyeslabda a Bécike vagy a Petike jele legyen-e el fog menni 2 óra, a lényeget meg szőr mentén érintjük. Na de ne legyek már ennyire antiszociális....
Elöljáróban annyit tudnék mondani a koncertről, amit amott, alább, a kommentben tettem.
VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Az este több ponton kicsit lúzerül indult, kezdődött azzal, hogy fél 7-kor, amikor el akartunk indulni, éppenpont szakadt az eső, és folytatódott némi gyomorfájással mindkettőnknél. Időben akartunk odaérni, hogy minél közelebb álljunk a színpadhoz, és jelentem, ilyen közel még sose voltam világsztárokhoz. :)
Pontban 20:00-kor (CET), de tényleg gyakorlatilag másodperce pontosan kialudtak a fények.... és..... és..... és...... megjelent két seggigérőhajú, éppen nagykorú lyányka, feszes overálban, meg két vokalista. Meg egy Batman pólós gitáros.... Valahogy úgy éreztem ez nem feltétlenül az, amit várunk, amikor megjelent..... Tolvaj Reni (Vagy Tolvai? Tolvay? Nézzétek el nekem, ennyire nem vagyok jó Megasztárban.....), és rázendített a Free your mind-ra. Nem volt őszinte a mosolyunk. Ezt követte még néhány Beyoncé sláger meg pár egyéb, közben érkezett egy megjegyzés a közönség soraiból: "Hadd énekeljen már saját dalt is az a szerencsétlen!" Na a végére ez is teljesült hála a magasságosnak. OK, OK, szép a csaj hangja, nem vitatom, de hogy Roxette koncert elé szerintem baromira nem hiányzott a Single ladies, ez tuti. Attól függetlenül, hogy szeretem ezt a számot, ott inkább ideges lettem rá, mert ki kíváncsi egy éppen három percre tündöklő sztárocska által előadott slágerre, én Look-ot akarok, meg Spending my time-ot. A két táncoslány meg szerintem szörnyen kínos volt.... Nomindegy.
Fél óra Reni után még azért fél óra ácsorgás és várakozás is belefért, közben azon tanakodtunk, hogy lehet hogy tizenkétezerötszázért kaptunk 30 perc tolvairenit? De aztán végre 9-kor.... "I'm gonna get dressed for success", aztán meg a Sleeping in my car, amit töredelmesen bevallom cinkos mosollyal a szám sarkában hallgattam végig.
Azt gondoltam, hogy ez lesz az a buli, ahol aztán sírásról szó nem lehet. De aztán jött három olyan dal közvetlenül egymás után, mint a Perfect day, a Things will never be the same, és az It must have been love, és ezek, így pont egymás után pontosan nekem szóltak, ha rágondolok is borsózik a hátam és összeszorul a torkom. Nem akarok túl drámai lenni, de tényleg van abban valami felszabadító, amikor nagyjából 10 ezer emberrel együtt üvöltöd azt, ami éppen az életedről szól, és kikiabálod-énekeled magadból az összes feszültséget meg szart.
Elhangzott az összes nagy slágerük, How do you do, Joyride, Fading like a flower, Dangerous, Listen to your heart és persze a The look, meg még sorolhatnám. A végére zsibbadt a lábam, elment a hangom, leszakadt a derekam, de annyira nagyon nagyon nagyon jól éreztem magam, életem egyik legjobb koncertélménye volt. Hozzáteszem azt is, hogy talán gyerekkorom egyik nagy vágya vált valóra ezzel.
Nem is csoda hogy ma egyáltalán nem tudok a munkára figyelni, lélekben még ott ugrálok az izmos karú szőke srác mellett tíz méterre a színpadról, és üvöltöm hogy "Whatcha gonna tell your brother? - oh oh oh"! :)
Lábjegyzetben hadd jegyezzem meg, hogy néhány lassú dalnál nekem szívszorító volt Marie, ahogy énekelt és az egész jelenléte, a mozdulatai, a gyönyörű hangja, voltak szavak, sorok, amik valahogy az ő szájából, tudva hogy egy agydaganatból gyógyult fel egészen más jelentőséget kaptak. Csoda az a nő, komolyan mondom....
Szóval köszönöm szépen ezt az estét! :)
És ezennel részemről a budapestiek nevében igent mondanék Per házassági ajánlatára! :D (A Roxette hivatalos Facebook oldalán vannak fent videók is a tegnapi buliról)
"Állami stratégiai cukorkészlet". Tudom hogy ilyen területen nem ezen a világon élek, de sose gondoltam volna hogy ilyen létezik. Besz@rás.
Kétszer áztam ma el. *nyüssz* És most megérdemlek egy fürdőt. Meg szerintem van még egy kis eper is...... ;)
Az origo szerint "Bizonytalan 36 gyanús uborka sorsa". Nem tudom ki hogy érez, de én nagyon aggódom ezekért a szegény uborkákért, mi lesz velük...?
(Én értem mit akart írni, de ez a megfogalmazás mókásra sikerült.)
Natúr joghurt+eper+valami amitől édesebb. Ebből így este 10 magasságában egy elég barátságos adag. Mentségemre szóljon a "valami amitől édesebb" legalább nem cukor volt. De most nagyon elégedett arcom van, mindenki elhiheti. :)
Aki szerencsés a kártyában, szerencsétlen a szerelemben, így van ez, vagy fordítva? Mindenesetre ezen a héten is lett egy kettesünk a lottón.
3 óra melegvízben pancsolás után egy pohár sangria, és én úgy dőltem el 9-kor, mint egy zsák. Egészen reggel 7-ig. Én nem tudom mikor aludtam egyhuzamban ennyit legutóbb.
Aztán meg azon gondolkodom, hogy hogyan lehetne itthon egy olyan vízzelmasszírozós cuccot működtetni, ami megmasszírozza a vállamat, hátamat, talpamat, derekamat..... De egy Kneipp-taposót is elfogadnék, ide a gangra el is férne. Hogy örülnének a szomszédok. :)
Jobb híján ilyesféle szieszta van most ebéd után.
Mi az aktuális mániád?
A hajam. Minden tükörben és tükröződő felületben megnézem a színét. :D
Mi a legfurcsább mániád?
A cipőm, a táskám és az övem színe mindig passzoljon. :D
Mit viselsz ma?
Játszósat.
Mit kajáltál ebédre?
Sült csirkét.
Mi volt az utolsó dolog, amit vettél?
Multimagos twister tegnap reggelire.
Mit gondolsz arról az emberől, akitől "loptad" ezt a mémet.
Hogy nagyon nagyon megérdemelné hogy Anyuci lehessen, mellesleg pedig stand-uposnak kellene lennie, a helyében ráfeküdnék a témára.
Mi nélkülözhetetlen számodra nyáron?
A fürdőruhám.
Melyik a kedvenc ruhadarabod a saját szekrényedből?
A szürke farmerom.
Mi számodra az álom-munka?
Nekem a munka csak munka. Nem utálom ezt sem, de alapvetően csak munka.
Mi a kedvenc magazinod?
Nincs ilyen.
Mutasd be a saját stílusodat.
Sportosan nőies? Egyszerű? Mittomén, ilyesmi.
Mit szándékozol ez után (a szar után) csinálni?
Melegvízben ázni! :)
Három stílus tipp ami nálad bevált:
Nem vagyok sztájliszt.
Mire vagy büszke?
Arra hogy anyuka vagyok.
Mit látsz az ablakodon kívül?
Kertet.
Mi a kedvenc színed?
Szürke, türkiz, fekete, fehér, piros.
Mi a gyengeséged?
A karom az elég gyenge.
Milyen állat lennél?
Zöld szemesostoros.
Mit szeretnél megtanulni csinálni?
Fotózni. Úgy igazán jól.
Mi az, amit sosem akarsz, hogy megtörténjen az életedben?
Elveszíteni a gyerekemet.
Mi van az éjjeli szekrényeden?
Nincs éjjeli szekrényem. Amíg volt, egy lámpa volt rajta.
Mi volt a kedvenc gyerek könyved?
Roald Dahl - Karcsi és a csokoládégyár.
Mi akartál lenni gyerekkorodban?
Nem emlékszem.
Miről álmodtál múlt éjjel?
Nem álmodtam.
Melyiket kedveled jobban - a nappalt vagy az éjszakát?
Nappalt.
Mit szeretnél megkaparintani?
A lottó ötöst.
Mi kell most azonnal?
Egy kis szerelem.
Milyen ízű tea a kedvenced?
Vadmeggy.
Mit vársz?
A Roxette koncertet.
Annyira jó, hogy az összes babaruháját eltettük. :) Megvan a kedvenc "Diva"-szerkó, a 16-os (!) Reebok cipő, akkora zokni, hogy ekkora láb nincs is, legalábbis most elképzelhetetlennek tűnik ilyen apró tappancs. Megpróbálta felvenni a cipőt azért, de megállapította hogy "hát ez már kicsi".
Jó lenne, ha egyszer még valakire ráadhatnám ezeket a cuccokat. (Na jó, azért arra ígéretet teszek, hogy ha lesz egy fiam, a pink dívás pólót nem adom rá. :D )
Nem tudok ma szabadulni ettől. Lassan idegesít....
(Amikor hoztuk haza Melit a kórházból, mármint születése után, beültünk a kocsiba, megszólalt ez a dal a rádióban, én meg csak néztem a kis alvó csomagot és sírtam. :) Mazsiapu meg nem értette mi a baj. :) Nem is volt baj, sőt. :) )
Ja, és a fokhagymás Bake Rolls is baromi finom!
És azt feltétlenül meg kell említenem, hogy ma éhes voltam ebédidőben (kb 2-3 hete nem igazán éreztem ilyesmit....) és - magamhoz képest persze - rengeteget ettem, és nagyon jól esett!!!!! Véééégremár!
Szeretek a körúton sétálni este. És a Duna is gyönyörű. Szép város ez a Budapest, na.
Kaptam egy kis hülye tesztet, de az eredmény, azt kell mondjam, valóban meglepő. Most maga a teszt mindegy is, bár ha a tisztelt olvasó közönség igényli, leírom, az eredmény viszont tényleg jópofa. OK, gondolnivaló volt a kérdésekből, hogy valami ilyesmi lesz a vége.
- Őt szereted. Hmmhmm
- Őt szereted, de nem szabályos úton kapod meg őt. Bah.... Persze....
- Legtöbbször miatta aggódsz. Meli
- Ő nagyon jól ismer téged. Anyu
- Ő a szerencsecsillagod. Anyuférje
- Ez a dal megy legjobban az első személyhez. Alexandra Burke - Bad boys
- Ez a dal a második személyhez illik. Natalie Imbruglia - That day
- Ez a dal mondja a legtöbbet rólad. Ákos - Szeress így
- Ez a dal azt mondja neked, amit az életről godolsz Shontelle - Impossible
Szerintem ez tuti, hogy csak vicc, vagy valami félinfó, én ezt nem akarom elhinni! Már maga az ötlet is meglehetősen felháborító, de ha ez tényleg így lesz, hát nem akarom elképzelni mi lesz itt.
"Saját jogán juttatnánk lakáshoz egy roma családot, ha a gyermekét iskolába, óvodába járatja, ha legalább az egyik szülő elkezd dolgozni, és ha látjuk, hogy elkezdett termelni, és képes fenntartani a lakást" - mondta Farkas Flórián." (Origo)
Szerintem ideje lenne azt a Sárközi (y?) dédimama-vonalat valahogy kihasználnom....
