Tegnap délutánig volt egy olyan területe az életemnek, ahol azért nem annyira értek pofonok. Sőt, mondhatom, abszolút ideális és megnyugtató volt minden. Volt. A világ nem dőlt össze, naná hogy nem, elvégre nem rúgtak ki, sőt, semmi nem változott. Hát ez az, nem változott semmi. Nekem. És még két hónapja sem erről volt szó, és kár hogy csalódnom kellett egy emberben, akiről azt hittem hogy nagyon tisztességes és egyenes ember és főnök. Jó, hát igazából két emberben csalódtam, és a másik azért fáj talán még jobban, mert erre nagy valószínűséggel rá fog menni egy jó barátság. Szar dolog ez na.

Haza kellene költözni Fehérvárra, lassan tényleg nem tart semmi engem Pesten....