Baromi jó dolog 9 körül mászkálni az Ikeában. A gyerekosztályon szerintem még soha nem töltöttem el ennyi időt, végre mindent nyugiban meg tudtam nézni, volt, hogy egyedül voltam. És végre megint fényárban úszik a nappali.... OK, elismerem, ez talán arcoskodó kijelentés kicsit egy egyszobás lakásban. Hű de sok mindent tudtam volna venni, de a bánat se cipeli haza metróval azt a sok cuccot.

És aztán amikor ilyen tájban jövök haza, főleg péntek este, akkor döbbenek rá, hogy milyen öreg vagyok már.... Én már alig várom hogy hazaérjek, ledobáljam a ruháim, és bugyiban, mezítláb végigdőljek a kanapén, nem hogy feszes rucikban tűsarkakra pattanjak és menjek az éjszakába. Táskás szemekkel ásítozom a tökéletesen sminkelt, felpörgött fiatalok között, és baromira zavar a háromféle férfi, és négyféle női parfüm összekeveredett illata. Pedig nem is olyan régen 9, fél 10 magasságában érkezett meg az első ember hozzám, aztán szép lassan befutott mindenki a szokásos ráhangolódásra, hogy aztán 11-éjfél körül elinduljunk valamelyik klubba. Persze tudom, azóta férjehez mentem és van egy lányom, nem is vágyom én arra, hogy minden hétvégén szétbulizzam a várost. Bár azért néha kétségtelenül jól esne.

Ma azért tudtam megtenni egyébként ezt a kis esti vásárolgatást, mert némi nyomásra a mai éjszakát Kicsilujza mamiéknál tölti, én pedig holnapra kaptam egy nap kimenőt. Ezt a napot egy állat egészen biztosan nem éli túl, az ő csekély, a mi annál nagyobb örömünkre. Éljen Dömöscity. :)