Miután hazaértünk a bölcsiből, azonnal betette nézni az egyik Eperke részt, én a konyhában vacsit csináltam. Egyszer csak megjelenik:

- Anya.... Másikat szeretnék.... Ebben van boszi.

Leguggolok hozzá, nézem a hatalmasra kerekített, már-már könnybelábadó szemeit, a lebiggyesztett, sírásra álló száját, és bár első körben nem értem az ijedelemet, mert bezzeg Csipkerózsikában nem ijesztő a gonosz tündér, aki meg amúgy tényleg gonosz, meg még gonoszan is néz ki, meg sárkánnyá változik, meg mittudomén, neeeem, Demona haver, de az Eperkés boszi az rémisztő, ki érti ezt, szóval leguggolok hozzá, megsimogatom:

- Megijedtél a boszitól?

Bambi szemekkel, cérnavékony hangon suttogva válaszol:

- Anya..... Be vagyok sz.rva.

Miután összeszedtem magamat a könnyesre röhögés után, természetesen mélyen elszégyelltem magam, mert ki mástól tanulhatta ezt, mint tőlem. Persze figyelek én, hogy ne beszéljek rondán a gyermek előtt, de úgy látszik nem igazán sikerül. Szánom-bánom, de ezen akkoris óriásit röhögtem.

Zárójelben jegyezném meg, hogy az egyik Eperke epizódban szerepel egy Szőlő Professzor. Én kérek elnézést. *cöh*