Lehet nyígni hogy a Valentin-napot Ámerikából vettük át, és csak azért jó hogy minél több kidobandó, szívet szorongató plüss rágcsálót sózzanak az ember nyakába, de úgy is fel lehet fogni, hogy nem szakad le az ember keze, ha egy adott napon vesz egy olyan dolgot a szerelmének, amit az szeret. Nekem sose esett nehezemre mondjuk egy csokit venni Mazsiapunak ilyenkor. Visszafelé viszont baromi régen volt olyan, hogy ne éreztem volna a fent említett "muszáj"-t. A legjobb magyarázat, hogy "De bármikor vehetek neked, nem kell ehhez valentin napnak lenni". Aha. De bármikor sem vettél. No mindegy. Szerintem ez hozzáállás kérdése, és tegye a szívére a kezét minden fiú és lány, 3-4-5-sok év elteltével mennyire gyakori a "csakúgy" ajándék a párnak?
Egyébként valami minimális kis kedvességet azért idén talán vártam volna valakitől, ha már ismerkedünk vagy mi a franc, de azt hiszem jobb is így.
