Van ez a jópofa dolog a gyerekeknél, amit "miért-korszaknak" neveznek az okosok. Mazsó már nagyjából ősz óta van benne, és ha úgy igazán elkapja a gépszíj, a percenkénti "miért?"-ek száma szerintem eléri a negyvenet legalább. Azt hiszem az ember ilyenkor jön rá, hogy van olyan kérdés, amire nem létezik válasz. Vagy maximum annyi hogy "őőőő..... csak" vagy "azért, mert....". A "nem tudom" nálam nem vált be, mert csípőből tüzel a kisasszony: "Miért?" :D Amikor különösen kegyetlen, akkor: "De Anya! Miért nem tudod????"
A legjobb viszont, amit valahol egyszer olvastam, pszichológus válasza:
"Én azt a megoldást választottam, hogy amire tudtam válaszoltam, amire meg nem tudtam, arra megmondtam, hogy ezt nem tudom, majd megkérdezzük apát."
Ez komoly...? Megkérdezzük apát? Ugyan én nem vagyok pszichológus, de nekem, mint egyszeri anyának, ez a legelcseszettebb megoldásnak tűnik. Nem is feltétlenül azért, mert - és megint csak józan paraszti ésszel belegondolva - lehet hogy kialakul az a gyerekben, hogy apa mindent tud, jól is van az úgy, hanem szerintem idióta megoldás azt elhitetni a gyerekkel, hogy mondjuk arra, hogy "zsipzsupkenderzsup, miért?" létezik válasz.
