Hétköznapokon hazafelé a bölcsiből van néhány pont ahol kötelező megállni. Az egyik a Kare design bútor bolt kirakata, ahol minden nap megmutatja "Anya kedvenc széke"-t, ja, még előtte a pék, legalább heti háromszor a DM, és már az utcánkban az utolsó állomás a kisállatkereskedés kirakata. Nyilván a legnagyobb izgatottságot mindig utóbbi váltja ki, vagyis váltotta....

Sokáig papagájok voltak meg egy nyúl, percekig nézegette meg izgatottan kommentálta, aztán az összestől egyenként elköszönt. Karácsony előtt "árucsere" volt. Lett egy csomó törpehörcsög (legalábbis ez volt kiírva elé....), néhány degu meg két-három háááát talán tengerimalac. Rágcsálókban nem vagyok jó, de úgy méretre meg színre stimmelt, csak a szőrük olyan nagyon érdekes, úgy néznek ki mint egy kis hómlessz.

Szóval az történt hogy odaérünk a bolt közelébe, "Nézzük meg az állatokat!" Peeersze, hát naná hogy megnézzük. Fellépett a padkára a kirakathoz, abban a pillanatban az egyik vélhetőleg tengerimalac talán vakarózni kezdett, vagy én nem tudom, de tény hogy marha furcsán remegett az egész állat, nem is kicsit, egy pillanatra én is megijedtem. Szegény lyányom nem egy kicsit ijedt meg, hanem telitorokból elkezdett visítani, hisztérikusan átkarolta a lábamat, aztán meg az üvöltözte hogy nem szereti azt az állatot. Édesem, hát így bekakkantani. :)

Azóta akkora ívben kerüljük el a kisállatkereskedést, amekkorában csak lehet....