"Ahhoz, hogy fölkérjelek táncolni, az kell, hogy én magam tudjak és szeressek táncolni. És persze az is, hogy te is tudj és szeress táncolni. Ha én vagy te egyedül nem tudunk, együtt sem tudunk majd. Vagyis a páros tánc feltétele, hogy „szólóban", önmagunkkal is jól táncoljunk.

A második feltétele, hogy egymással is szeressünk táncolni. Én veled s te énvelem.

De ez kevés.

Még valami kell.

Zene.

Zene nélkül nincs tánc.

Az kell, hogy ezt a Zenét mindketten halljuk.

Zene nélkül csak állunk egymás mellett, mint két össze nem tartozó, süket idegen. Sokszor megéltük már ezt az „istentelen" állapotot, amikor két szám között elhallgatott a zenekar, s mi ott álltunk a parketten, üresen, örömtelenül, zenétlenül...

Most mi lesz? Egymás kezét is elengedtük - miért fogjalak, ha nincs zene?

Olyan ez, mint egy félbeszakított szeretkezés.

De ha megszólal a Zene, azonnal újra mozgatni kezd téged és engem is! Együtt, mindkettőnket. Az én ereimben, idegeimben éppúgy lüktet, mint a te lábadban, derekadban - és nemcsak én táncolok veled, és te táncolsz énvelem, hanem mindketten a zenére táncolunk.

Sőt, ha „önfeledten" táncolunk: akkor úgy érezzük, hogy a zene táncol minket.
Mindketten fölolvadunk egymásban és a muzsikában.
Pörgünk együtt boldogan.
Ha bármelyikünk nem hallja a Zenét - csak legázolni tudjuk egymást.

Zene nélkül nincs tánc.

A zene nemcsak benned és bennem - rajtunk kívül is szól! Benne van a kozmoszban, akkor is, ha nem halljuk.

Ahogy manapság sajnos nemigen halljuk.

Látod, itt van az a három irány, amiről beszélünk: a zene, amit magamban hallok: önmagam szeretete. A zene, ami a te testedből, lelkedből árad, ami áthat engem és elragad, s ha kibillennék, helyrebillent a te zenéd. Vagyis: téged szeretlek. Az odaadásnak és elfogadásnak a nagyjátéka ez. Érzem magamat, érezlek téged, és te is érzed önmagadat és érzel engem. De ez kevés! A harmadik, legfontosabb irány: hogy mindketten halljuk a Zenét . És hogy mindketten átadjuk magunkat nemcsak egymásnak - de főleg aZenének.

Mert, bár mind a ketten úgy érezzük, mintha a muzsika bennünk szólna - a zenekar fönt van!

Ezért mondja János, hogy "Isten: szeretet".
Ez a harmadik irány: a Zene szeretete."

(Müller Péter: Szeretetkönyv)