Két éve, amikor szintén az ünnepekre időzítettek nekem egy kedves kis sztorit odafentről, nevesül hogy drága férjem csajozott, és én karácsony előtt kettő nappal jöttem erre rá, nagyon kedves ajándékot kaptam tőle. Két pár fülbevalót, mindkettő szív alakú, az egyik kis picike, köves, a másik pedig leegyszerűsített, egymásba akasztott szívekből állt. Úgy örültem, nekem azt jelentette hogy "szeretlek, TÉGED szeretlek", még tán meg is nyugodtam. Aztán amikor három hétre rá elhagyott bennünket, akkora csoda ívben repültek a fülbevalók a kukába, hogy öröm volt nézni.
Idén karácsonyra is édes ajándékot hozott nekem a "jézuska". Piros szív párna ölelő kezekkel. Évek óta nézegettem svédbútoroséknál, gondoltam, egyszer annyira jó lenne ilyet kapni valakitől. S lőn. Tényleg az egyik legaranyosabb és legtöbbet jelentő ajándék volt, amit valaha pasitól kaptam - gondoltam akkor. Kerek 3 napig. Aztán amikor a karácsony utáni első nap Szőlő ismét ment a levesbe - jézusom, hányadszorra is? Elképesztő hogy egy pasi ennyiszer kivágjon, de tényleg..... Én is legalább akkora barom vagok. - kicsit átértékeltem annak is a jelentőségét. Ezúttal annyira azért telt tőlem hogy nem kúrtam ki a kukába, inkább visszaadtam azzal, hogy az hiszem ezt nem nekem kellett volna adnia.
És akkor ehelyütt üzenném jövőbeni kedveseimnek: nem kell a gicces-puncsos "szeretlek-ajándék". Vegyetek inkább egy vázát.
