L.I.F.E.

Én nem tudom most mi van, de számomra teljesen ismeretlen emberek jelzik Facebook-on, hogy tetszik nekik egy-egy fotóm (igen, lájkolják, de ettől a szótól borsózik a hátam). Helyesebben nem is az enyém konkrétan, hanem amin Mazzser van, vagy ketten vagyunk. Fiúk-lányok vegyesen. OK…

Hiszek nekik, hogy itt a tavasz, úgyhogy talán nem kiabálom el: idén télen nem jött ki a penész a lakásban SEHOL! Halleluja!

Kihajtott valami a balkonládámban. Mintha tulipán lenne... De hogy kerülne oda tulipán? Lehet hogy Anyósom ültette....? Mindenesetre izgalommal figyelem és dokumentálom, hogy mi fog történni.

"....a nők szeme csillog, s ezt szikrát vet mind a férfiakban" Mi lesz veletek, ha jön a még jobb idő, előkerülnek a szoknykák meg a magassarkú cipők?

"Ha kimondom fáj, mert véresre sebzi a számat...."

Korábban azt mondtam, ha ezt az egyetlen mondatot hallom, akkor nincs min rágódnom. És hallottam. Sőt, igazából kettőt is. Hát kell ennél több nekem? Nem. Ennél konkrétabb nem is lehetne a helyzet. És ez ma reggel tudatosult bennem, hiába no, a világmegváltó gondolatok mindig…

Azért az hihetetlen, amikor rámszól a trolin egy nagyjából 120-130 kilós nő, hogy adjam már át neki a helyet a gyerekkel. Beszarás, ezt is megértük, mert az hogy 9 és fél hónapos terhesen kis kivétellel mindig álltam buszon-metrón-trolin.... már régen volt, de hogy így sem "ér"…

De régen hallottam! És egy koranyári délután jutott eszembe róla..... Szép és jó emlék.

Ma beleültek az ölembe a trolin.... OK, hogy hiányolom egy másik ember testi közelségét, de ezt azért nem egészen így gondoltam.

Ki találta ki a felfelé nyíló postaládát? Innen üzenem, hogy egy barooooom. Mert amikor az embernek a tökén is szatyor lóg, és valahogy, fogak között tartott kulccsal próbálja kinyitni a zárt, tuti hogy minden szar kiesik belőle a földre. Jut eszembe káromkodás.... Most hallottam…